A mai adók közül sokat már az ókorban is alkalmaztak. Az adóztatásról való döntés az autokratákról a parlamentekbe került, és az adózás szintje emelkedett. A korábbi időkben az adókat háborúk folytatására használták, ma az adókat a jóléti államok fenntartására.
A korábbi kultúrák lényegesen kevesebb adót szedtek be, mint a mai helyzet. Az ókori Görögországban és Rómában a vám volt az egyik legkorábbi adózási forma. Közigazgatásilag az ilyen külső adók bevezetése könnyebb volt, mint a belső adók.
Különböző adózási formák egész sorát használták a rómaiaknál. Ide tartozott a telekadó, az életadó, az örökösödési adó és a fogyasztási adó. A közvetett adók közül meg kell említeni a Julius Caesar által kivetett általános forgalmi adót (centesima rerum venalium). Ez a forgalmi adó 1% volt.
Az adófizetésben a helyi szereplők is szerepet játszottak. Ezek az általuk beszedett adók fix összegét vagy bizonyos százalékát fizették az államnak. Julius Caesar véget vetett ennek, és annak idején az állami tisztviselők beszedték az adót. A helyiek adóbeszedése azonban fontos szerepet játszott a későbbi időkben. A gyengébb központi kormányzat a helyiek segítségével tudott forrásokat összegyűjteni. Másrészt ez a nép szorult helyzetéhez vezetett a rossz időkben, amikor az uralkodó mellett a helyi "főnökök" meglehetősen önkényesen növelhették az adóterheket.
Az adóztatás korai gyökerei részben háborús jellegűek. Az adókat a meghódított területekről szedték be. A hadkötelezettség adózási formának tekinthető. Az adózás lehetővé tette az uralkodók hatalmi törekvéseit. A korábbi kultúrák mérsékeltebb adókulcsáról alkotott nézet megváltozhat, ha a katonai állomány toborzását adóteherként számolják. A háború idején jelentősen megemelkedett az adó mértéke. Másrészt az államhatárokat megvédték, és a rendet az adókkal fenntartották. A szűkös években segítséget nyújtottak a rászorulóknak.
A középkori és újkori Európában sok volt a kölcsönös viszály és háború. Ez erőforrásokat igényelt, és arra kényszerítette az uralkodókat, hogy a helyi elitekkel tárgyaljanak az adózás megszervezéséről. Az uralkodóknak tárgyalási rendszereket kellett létrehozniuk a kiegyensúlyozott és igazságos adózás megteremtése érdekében. Ez lehetővé tette a gazdasági élet erőteljes fejlődését. Az államok is elkezdtek eladósodni, kezdetben katonai kampányaik finanszírozására. Idővel ez a hitelfelvétel pénzügyi kölcsönös függést teremtett, és továbbfejlesztette a társadalom szerződési rendszereit.
Az adózás egyensúlyhiánya komoly megrázkódtatásokat okozott. Például az 1789-es francia forradalom nagyrészt az adóztatás igazságtalanságának volt köszönhető. Továbbá, amikor az amerikai gyarmatok elszakadtak Nagy-Britanniától, az egyik ok az anyaországnak fizetett igazságtalan adók volt.
Másrészt a háborúk nagy megrázkódtatásokat okoztak az adózásban. A 20. század elején Nyugat-Európa leggazdagabb 10%-a birtokolta a vagyon 90%-át. Az inflációval és egyéb pusztítással a háborúk a leggazdagabbak vagyonát pusztították el leginkább. A háborúk után Nyugat-Európában létrejött jóléti államot adóból finanszírozták. A második világháború után nagyobb adóalap alapján kezdték kivetni a jövedelemadót, bevezették az általános forgalmi adót, és többen kerültek adózás alá. A jövedelemadózás progresszívre módosult, vagyis a gazdagabbak többet kötelesek fizetni, mint a szegények. Ez felfogható a szegényebb emberek háborús erőfeszítések és katonai szolgálat formájában vállalt áldozatainak igazságos következményének. Az 1980-as években a leggazdagabb 10% csak a vagyon 60%-át irányította. Ez a vagyonkiegyenlítő tendencia az elmúlt évtizedekben ismét a másik irányba fordult.
Ma az adózás mértéke lényegesen magasabb. Az adókat pénz formájában szedik be, és már nem különböző árukként. Az adókról parlamenti döntés születik, nem egyoldalúan. Az adók beszedését a közszolgálat végzi és nem adják ki helyi "srácoknak". Az adózás súlypontja is inkább a fogyasztási adók, például az általános forgalmi adó vagy a forgalmi adó irányába tolódott el, és megnőtt a személyi adózás jelentősége is. A 20. század végén a forgalmi adóról az általános forgalmi adóra tértek át. Az általános forgalmi adó az utóbbi időben kihívásokkal néz szembe a nemzetköziség és az online vásárlás, valamint a digitalizáció miatt.
A fejlett országokban az adózás inkább a személyi adózásra, az általános forgalmi adóra és a társadalombiztosítási befizetésekre összpontosul. A fejlődő országokban az adózás inkább a társasági adózásra összpontosít. Természetesen a fejlett országokban is lényegesen többet szednek be az adók.
A magas adózás a jóléti állam egyik előfeltétele. Különösen a hozzáadottérték-adót tartották – legalábbis elméletben – nagyon hatékony adóbeszedőnek.
Szerző:
Források és további információk:
Encyclopedia Britannica: History of Taxation
Antti Kujala: Voudintileistä veroparatiiseihin, verotuksen historia, 2021
Wikipedia: Centesima rerum venalium
Virtues and Fallacies of VAT, An Evaluation after 50 years, ed. Robert F. van Brederode, 2021
Közzétett: 12.12.2022
Európában van áfa - az USA-ban Sales tax
Európában a termelési lánchoz tartozó cégek hozzáadott értékük arányában számolják el a fogyasztó által az államnak fizetett áfát. Az amerikai Sales tax-t viszont teljes egészében a fogyasztói értékesítést végző vállalat számlázza ki. Az Sales tax-t a helyi szolgáltatóknak fizetik, nem az államnak.